Hírek, írások

Francia fotósok a Vasgyárban és a Digépben

Bereczki Zoltán, 2019. máj. 29. 4:37

Yves Marchand és Romain Meffre építészetre szakosodott professzionális fotósok. A napi munkájuk mellett a világot járják, és elhagyatott helyszíneket fotóznak a legmagasabb minőségben. Számos kiállításuk volt már világszerte, és Detroitról egy könyvük is megjelent.
Tavasszal azzal kerestek meg, hogy szeretnének eljönni a Digépbe és a Vasgyárba fotózni. Sajnos nem sikerült engedélyt szerezni ahhoz, hogy a kohászat területén szabadon mozogjanak (beszédes, hogy Gunkanjimára, az elhagyott tengeri katonai támaszpont fotózására kaptak engedélyt, de a diósgyőri vasgyárra nem), de Tóth Viktor társaságában néhány épületet és a perecesi bányaigazgatóságot le tudták fotózni.


A Digép területén a tulajdonosnak hála szabadon mozoghattunk. A nyugati erőmű épülete egészen lenyűgözte őket, a tervezett néhány óra helyett szinte az egész napot ott töltöttük. Elmondták azt is, hogy elsősorban azért jöttek most Magyarországra, mert látták a képeimet a nyugati erőműről. Érdekes volt az ő szemükkel látni az épületegyüttest, és nézni, ahogy az analóg nagyfilmes gépükkel dolgoznak. Elmondták, hogy bár már rengeteg helyen jártak, de ez a legkülönlegesebb erőműépület, amit eddig láttak. Nemcsak az art deco gépcsarnok, hanem az építészetileg hozzá illő különleges, poligonális alaprajzú hűtőtorony is lenyűgözte őket.
A leggyakoribb kérdés, ami elhangzott tőlük a nap folyamán, ez volt: „ez tényleg nem védett?!”




Az Egyedi "Geometriagyárban"

Attila Balogh, 2019. febr. 11. 7:41   [ 2019. febr. 11. 8:00 frissítve ]

A helyi ipartörténeti emlékek iránt érdeklődők kis csapata látogatott vasárnap délután a kohászatba. Vagyis az egykori Diósgyőri Vasgyárba, későbbi nevén Lenin Kohászati Művekbe. A hétvégi séta és fotózás apropóját a tavaly nyári I5 tábor tevékenysége, majd annak nyomán Tóth Viktor építész meghívása adta. Fiatal aktivisták ugyanis azon munkálkodnak, hogy ha többnek nem is sikerül, legalább a néhai Egyedi Gépgyár épületének új funkciót találjanak ki, s ennek révén esélyt kapjon az építészettörténeti jelentőségű csarnok. A különféle civil csoportok bevonásával zajló ötletelést néhány órás nézelődés előzte meg, aminek során a kirándulócsoport a valamikori tűzállótégla-gyár régebbi és újabb helyét is felkereste.

A tanulság sokféle, amiről alighanem több bejegyzésben is beszámolunk majd. Egyelőre jöjjön a "legszimplább": egy mérnökök tervezte és működtette, mérnöki terveket valóra váltani hivatott gyáregyüttesnél nincs jobb téma, amin épületek geometrikus sajátosságát, "mérnöki" szépségét/izgalmasságát fényképen megörökíteni lehetséges volna. Íme néhány példa
(az alábbi képek itt is végignézhetők: https://photos.app.goo.gl/dqx4rCqUT7Pc9SBHA)






















Olvasnivaló, hallgatnivaló a témában:

Egy darab élet: Kiliánosok! Ki ismer magára?

Attila Balogh, 2019. jan. 24. 9:15   [ 2021. febr. 8. 6:34 frissítve ]

(Korábban az utanamsracok.blogspot.hu-n szerepelt felhívás.)


Egy darab élet. A különös címet az 1970-ben készült/bemutatott dokumentumfilm viseli, amelyet a Mafilm Népszerű Tudományos és Oktatófilm Stúdiója (NTOS) készített, nagyobbrészt Miskolcon. Rendezője György István (a város díszpolgára 2006 óta, valaha a Miskolci Rövidfilmfesztivál igazgatója volt), kérdező riportere pedig Gyenes Antal szociológus. A filmben az 1940-es, 50-es évekből láthatók a szocializmus korszakának bevezető szakaszát jellemző filmhíradós jelenetek, majd a hatvanas évek végi, hetvenes évek eleji munkástársadalom rajzát igyekszik felvázolni, s ehhez a borsodi megyeszékhelyen készített interjúk szolgálnak eszközül.
Az egyik jelenetben például a filmesek a Kilián Gimnázium (mára: Diósgyőri Gimnázium) diákjaival beszélgetnek. A fejezet címe: Tizenhétévesek.

„Magyarországon munkáshatalom van. Milyen módon gya­korolják a hatalmat a munkások. Tessék!” – teszi fel a nyitókérdést a szociológus, amire az iskolásfiúk és -lányok részben a hallott-tanult panelek, részben saját személyes tapasztalataik, benyomásaik alapján próbálnak válaszolni.

Ha a filmben látható mintegy kéttucatnyi fiatal körülbelül 1970-ben lehetett 17 éves, akkor mára az életkoruk 65 év táján járhat. Vajon kik ők? Mennyien élnek közülük – és mennyien még mindig Miskolcon? (Kérdéses, persze, hogy diákkorukban itt lakók voltak-e vagy vidékről bejárók.) Vajon meg lehet-e találni közülük néhányat, s ha igen, megszólaltathatók lesznek-e vonatkozó emlékeikről, élményeikről?
Kérjük, akik az alábbi videóról, amely az Egy darab élet című 1970-es film kapcsolódó részlete, felismeri magát, vagy ismerős arcot lát, családjából, rokonságából, ismeretségi köréből, jelezzen!


A filmről, készítéséről egy rövid személyes visszaemlékezés olvasható a Privát félmúlt Miskolcon sorozatban megjelent XVIII-as kötetbenKiss Kriszta: Vörös téglák, fehér köpenyek.

A film alkotóiról pedig a következőket találhatjuk a világhálón:

Gyenes Antal (Bp., 1946. jún. 10. – Bp., 1986. máj. 2.): szociológus, a szociológiai tudomány kandidátusa (1977). Egyetemi tanulmányait 1964-69-ben a Leningrádi Állami Egyetemen végezte. 1969-től az MTA Szociológiai Kutató Intézetében tudományos ösztöndíjas gyakornok, majd tudományos munkatárs. 1969-72-ben a műszaki fejlesztés szociológiai kérdéseivel, illetve a szovjet szociológia elméleti problémáival foglalkozott. 1972-től fő kutatási területe a szervezetszociológia, különösen a gazdasági szerveztek hierarchikus tagozódásának vizsgálata.

György István 1925-ben született. A Mafilm népszerű-tudományos stúdióját vezette a hetvenes évtizedben. A tudományos alapon készülő népszerű ismeretterjesztést tartotta fő hivatásának, két évtizeden keresztül részt vett a Nemzetközi Tudományos Filmszövetség munkájában is. Alkotói pályája sokszínűségét jelzi egyebek között A hegedű, A tánc eredete, a Krzystof Penderecki zenéjére készült Inspiratio, az Andrej Rubljov és Az agyag természete című filmje. Húsz egész estés filmje mellett kétszáz kisfilmben adta bizonyítékát felkészültségének. Balázs Béla-díjas (1968), Érdemes Művész (1975), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével 1996-ban tüntették ki.
http://www.miskolc.hu/sites/default/files/kituntetes/csatolmany/2018-08-29/59155/1663569-1452- 2006_gyc3b6rgy_istvc3a1n.pdf


FRISSÍTÉS:

A fenti posztot (korábban az utanamsracok.blogspot.hu-ról) a Facebookon megosztva többektől értékes kiegészítések, adatok érkeztek.
Minden jel szerint a filmben szereplő diákok a Kilián Gimnázium 1972-ben érettségizett matematika-fizika szakos A osztályának (harmadikos?) tanulói.
A névsoruk:
Bán László Lajos, Czina Tivadar, Dósa István Attila, Durai Imre, Égerszegi Péter, Fiala Csaba József, Fótos Katalin, Imre Katalin Ildikó, Imri István Károly, Juhász József, Juhász László, Kaczkó Katalin, Kecskés László, Kontra Ildikó, Kővári Gábor, Kromcsik Katalin, Krotos Judit, Kuti István, Marosi Csilla, Molnár Julianna, Papp Erika, Papp Ferenc Pál, Pavlik Olga Gabriella, Rémiás Barnabás, Rivnyák László, Robinson Judit Éva, Ruszkai Zoltán, Sass Tivadar, Sándor Gyula, Szabó Árpád László, Szabó László, Szanyi László, Szentesi Edit, Sziklai Sándor, Szikra István, Takács János, Tóth Barnabás, Török Dezső

Ebbe az osztályba jártam, klassz 4 év volt, szívesen emlékszem vissza! – Kovács Lászlóné

Ez az osztály 1972-ben érettségizett. Osztályfőnök: Breznay Gyuláné, matematika-fizika szakosított, A osztály. Az 1997-es kiadású Múltunk, életünk című emlékkönyvben a 330. oldalon található. A 7. kockán: Durai Imre, a 9. kockán, lent, bal sarok: Robinson Judit, a 11. kockán: Koszta Rozália, aki ezután nemsokára átkerült a D osztályba, ahová én is jártam, Sír Lászlóné osztályába. – Kerékgyártó Erzsébet

Felismerem Fiala Csabát és még egy lányt. – Nagy Irén Erzsébet

Az Észak-Magyarország napilap 2019. január 9-i számában foglalkozott a témával:


A Népszabadság napilap 1970. április 14-i cikke:


Vasgyár: jelen és jövő

Bereczki Zoltán, 2014. dec. 2. 3:35

A vasgyári rekultivációs projekt keretében pénteken (december ötödikén) egy rendezvényt szervezünk a Factory Arénával közösen.
Most nem a múltba akarunk révedni, hanem kimondottan a jelenre és a jövőre koncentrálni.
Ennek keretében lesz egy rövid séta a gyárban, majd Egri Zsuzsa, a Factory Aréna vezetője fogja bemutatni az épületet, ami eddig az egyetlen kísérlet a gyár épületeinek civil hasznosítására.
A bejárások után Ardey Emese Jövő Építésze-különdíjas diplomatervéből fog kiállítás nyílni (makettel és tablókkal), ami egy lehetséges jövőt mutat majd be.



Program:
14:00 regisztráció a Factory Arénában (bejutás az Ógyár térről az 1-es kapun) 
14:30 gyárbejárás: a kohászat jelene
15:30 épületbejárás (Skate park, mászóterem, alpintechnikai oktatóterem, koncertterem): civil kísérlet az ipari örökség hasznosítására
17:00 Ardey Emese Jövő Építésze-különdíjas diplomaterve: egy lehetséges jövő 
17:30: kerekasztal-beszélgetés a látottak és elhangzottak kapcsán

Gyártúrák az EFOTT keretében

Bereczki Zoltán, 2014. aug. 27. 2:29

Még tavasszal keresett meg bennünket a miskolci Tourinform, hogy az EFOTT keretében a fesztiválozóknak gyártúrákat szeretnének szervezni. Nagyon örültünk a kezdeményezésnek, mivel tökéletesen egybevág a rekultivációs projektünk célkitűzéseivel is. Az együttműködés létre is jött, több tucat fesztiválozó ismerhette meg a kohászat nagyközönségtől elzárt területét.





Messziről jött építészhallgatók a vasgyárban

Bereczki Zoltán, 2014. aug. 27. 2:21

A Vasgyári Rekultiváció-projekt és az építészkamara által szervezett workshop keretében három egyetem hallgatói tettek látogatást a gyárban: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Debreceni Egyetem és a Kassai Műszaki Egyetem hallgatóit láttuk vendégül június 17-én.
Ahogy az lenni szokott, a hallgatókra nagy benyomást tett a „tiltott zóna”.



Építészhallgatók a vasgyárról és az Avasról

Bereczki Zoltán, 2014. ápr. 7. 5:31   [ 2014. ápr. 7. 5:33 frissítve ]

A Budapesti Műszaki Egyetem és a Debreceni Egyetem építészhallgatói vendégeskedtek a múlt héten Miskolcon. Két (fiktív) tervezési terület, az Avas és a vasgyár közül választhattak.
A terveket múlt csütörtökön mutatták be.
A kohászat területét a műegyetemisták választották, köztük az idegen nyelvű képzésben részt vevő iráni és brazil diákok. Összesen három elképzelés született. Az egyik filmgyárat hozna létre a területen, a másik komplexebben gondolkodva építőanyagok újrahasznosításával foglalkozó üzemet és egyetemi negyedet, a harmadik pedig egészségügyi rehabilitációs központot, szintén az egyetem bevonásával.
A kohászat területe egyébként még romjaiban is lenyűgözte a résztvevőket.










Előadás a Hermanban

Bereczki Zoltán, 2013. dec. 3. 3:48

A Vasgyári Rekultiváció-projekt keretében múlt héten (november 12-én) előadást tartottunk a Herman Ottó Gimnáziumban. A jelenlévő kb. 80 diák megismerkedhetett a gyár történetével, építészeti értékeivel, jellemző épületeivel, és jelenlegi állapotával.
Bemutattuk a „virtuális értékmentés”-névre hallgató tevékenységünket, aminek során a gyár és a kolónia jellemző épületeinek modelljét készítjük el.
Az előadó a projekt szakmai vezetője, Bereczki Zoltán okleveles építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök volt.



További fotók a Rekultiváció Facebook-oldalán találhatók.

Fotók az augusztusi gyártúrákról

Bereczki Zoltán, 2013. aug. 31. 0:52

A nehézségek ellenére, rövidített útvonalon megtartottuk a gyártúrákat, nem is kevés résztvevővel.
Itt láthatjátok a képeket:

Nyílt levél a mai gyártúrák kapcsán

Bereczki Zoltán, 2013. aug. 17. 0:58

(A tudnivalók: a már hagyománnyá vált buszos gyártúrákat – amik tavasszal kerékpáros túrákkal egészültek ki – a vezetőség miatt most csak nagyon korlátozottan tudjuk megtartani.)

Tisztelt Sevcsik Mónika, elfogadva a feltételeket, melyeket a gyártúra korlátozása érdekében szabott, nem tehetjük meg, hogy elhallgatjuk véleményünket a hozzáállását illetően. 
Mint miskolci lakos nyilván Ön is tisztában van azzal, hogy a gyárterület mint a város közepén lévő, jelentős kiterjedésű épületegyüttes komoly problémahalmazt jelent a város jelenlegi életében. Egyetlen városvezetés sem volt mindeddig arra képes, hogy ennek a problémahalmaznak a kihívásaira szakértők bevonásával európai szintű, koncepciózus válaszokat dolgozzon ki. A terület egy zárvány, ahova a város lakói nem tehetik be a lábukat. Pedig ma Miskolcon alig van olyan ember, akinek közvetlenül vagy közvetetten ne lenne köze a gyárhoz. Mégis, a fentiekből adódóan is, a városlakók a nehézipari örökséget terhesnek gondolják, elfelejteni, eltörölni vágynak. 
Ma Miskolcon számos kulturális, ipari, civil egyesület, tudományos kutató stb. dolgozik azon, hogy a gyár és az ipar által teremtett értékek bekerüljenek a köztudatba, felhívjuk a figyelmet arra az épített és szellemi értékgazdagságra, melyet az egykor működő gyár és a kolónia itt létrehozott. Ennek szellemében szerveztük meg Gyártúráinkat az elmúlt években. Nem üzleti szempontok motiváltak és motiválnak bennünket, hanem az a szándék, hogy minél több embernek megmutathassuk, micsoda értékek is vannak még mindig a gyár területén. Jelenleg ennek megismertetésére az egyetlen lehetőséget a Gyártúrák jelentenék. A túrák vezetői a gyár történetének, építészetének szakavatott ismerői voltak, akik érdekes és közben szakmailag informatív vezetés keretében mutatták be a látogatóknak a gyár bizonyos épületeit. Ennek megakadályozásával nem nekünk tesz rosszat, hanem azt hátráltatja, hogy egyre többen lássák meg a gyár által teremtett értékek sokféleségét, hogy megértsék a megőrzés fontosságát, és belássák, hogy a város nehézipari öröksége nemcsak teher, hanem lehetőség is lehetne. Abban hiszünk, hogy a tudatos városlakó tájékozott városlakó. A Gyártúrák ilyen tájékozódási alkalmak voltak, illetve lehetnének. Sajnáljuk, hogy Ön számára csak az esetlegesen Önt terhelő felelősség látható mindebből.

A szervezők

1-10 of 27